Tökéletlen időzítés

 Engem, alapvetően igen nehéz kihozni a sodromból, a hülye embereket is relatíve jól tolerálom, de amikor egy kellemesen hosszú nap után, arra érek haza este 11-kor, hogy az asztalon vár egy postai értesítő az alábbi megjegyzésekkel - és történik mindez dec.12-én, vagyis a 10.! napon - hát, kissé elönt az ideg....:

 Jó, oké, mással is megesik, hogy egy levelet, értesítőt, bármit, rossz helyre dob be a postás - hiszen ő is csak ember -, és  végül is eljutott hozzám ez a kis fecni, meg a szomszédban is volt annyi gerinc, hogy már csak begyűrte az ajtóba - igaz, hogy van csengőm és délutánig itthon voltam -, hagy örüljek neki, de ennyi erővel akár ki is dobhatta volna az első kukába, hiszen átvenni már úgysem tudom, csak esz a fene, hogy vajon mi ez, meg miért, meg hogy...? 

 Meg egyáltalán, miért nem nézik meg az emberek a postaládáikat? Hisz minden nap elmennek mellette. Plusz, ha már meg is találja az értesítőmet, miért nem olvassa el rajta a dátumot és rakja össze, hogy hoppá, lehet szólni kéne neki, hogy ma lehet utoljára átvenni. Telefon is van a világon, vagy az már divatja múlt, mint a töltőtoll?

 Mindegy, elengedem. Végső soron, legalább egy valaki jól és nyugodt lelkiismerettel aludt az éjjel, hogy ő megcselekedte, amit megkövetelt a "haza", én meg kergethetem a Coca-Cola Hungary-t, hogy vajon mit is akartak nekem küldeni?

 Néha elgondolkozom rajta, hogy  ilyen, isteni gondviselésben hívő szomszédokkal egy vasbeton burok alatt, van-e még szükségem ellenségekre?