Rolnis forintok
Minden egyes alkalommal adok egy esélyt a Magyar Postának, hátha jobban teljesít. És minden egyes alkalommal rájövök, hogy mennyire csodálatos és örömteli nap lesz az, amikor a Magyar Postának csúfolt küldeményszolgáltatásra végletekig alkalmatlan szervezet örökre lehúzza majd a rolót. A minap újabb frenetikus pillanatokban lehettem a részese, ami már-már vetekszik a kerületi szakrendelőben eltöltött, szappanoperába illő óráimmal. Azon, hogy a várt értesítőn a dátum április 11. volt amit állítólag a Húsvét miatt nem tudtak bedobni csak április 19-én, már fent sem akadok. Ez normális. Viszont az, hogy ez a vámkezelős, fizetgetős dolog még majd 1 év után sem működik, az azért már nevetséges. Történt ugyanis, hogy vígan beballagtam átvenni a csomagomat, amit már külföldön is megreklamáltam, hogy miért nincs még itt, holott várható volt, hogy nem az ő hibájuk, hanem a Magyar Posta halálos irama lesz a ludas. Szóval hát odajárultam a tetovált lányhoz a pulthoz, ő meg is kérdezte, hogy mikén...
